Rolanddal ősszel kezdtünk el együtt dolgozni, mert a munka-magánélet egyensúlyát szerettem volna hatékonyan kialakítani az életemben.
Számtalan szerepem van az élet nevű filmben, amelyekben olykor-olykor nem tudtam jól helytállni, és volt, hogy elbuktam. Hiszen dolgozó nőként, anyaként, feleségként, gyermekként, testvérként és barátként egyensúlyoztam egy olyan életben, amelyben sokszor nemhogy főszereplője, de még statisztája sem voltam. Talán sokaknak ismerős ez a mozi…
Mint sok anyatársam, én is éreztem a munka-magánélet által okozott nyomást: szenvedélyem a Supply Chain Planning, de a magánéletem is fontos számomra. Kevésnek bizonyul a napi 24 óra, és sokszor éppen magamra nem jut elég idő…
A Rolanddal való közös munkában elkezdtem fókuszálni arra, mi kellene ahhoz, hogy életem mozija egy jó film legyen, amelyben öröm benne lenni. Egy olyan film, ahol nem a popcorn rágcsálása a legnagyobb flow, hanem a több kiteljesedett pillanat: minőségi idő a szeretteimmel, priorizált feladatok, jól szervezett napirend, hatékony munkavégzés, energikus jelenlét.
Nagy felismeréseket tettem ülésről ülésre: miért rakom a saját jólétemet mindig az utolsó polcra? Miért nem az a fontos, hogy én is jól legyek? Le kell-e mondani a heti két alkalom sportról, hiszen „egy jó anya munka után csak a gyerekeivel van”… vagy ez mégsem teljesen igaz?
A hetünk 7x24 órából áll. Rossz érzésem volt, ha csak egy kis időt is magamra fordítottam, ha nem a kötelességeimnek éltem. Pedig ahelyett, hogy kifacsart emberként gyűrném a hétköznapokat, a heti 168 órából nem luxus, hanem egy élhetőbb élet alapja, ha heti 2x1 órában sportolok, heti 7x fél órában kutyát sétáltatok, és elalvás előtt a Facebook-hírfolyam pörgetése helyett jó könyveket olvasok.
Nem vagyok egyedül: van családom, vannak barátaim, akik, ha kell, örömmel segítenek. Miért is akartam eddig mindent egyedül megoldani?
Szeretném megköszönni Rolandnak, hogy kísér az úton. Ahogy ő fogalmazott: „A munkám, hogy jobb életed legyen.” Az én életem már most sokkal jobb. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek gondjaim, de van erőm nap mint nap szembenézni a kihívásokkal.